3.rész

Sziasztok!

 Hosszú kihagyás után meghoztam az új részt. Remélem tetszik nektek.

Köszönöm az elöző részhez érkező kommenteket! Nagyon jól estek! 

Kommenteljetek,iratkozzatok fel! Lépjetek be a facebook csoportba is. :)

Jó olvasást!

Mia

Idegesen járkálok fel-alà az irodámban. Percek választanak el attól, hogy 3 év után újra lássam Harryt. Rengetek kèrdés kering a fejemben amit azonnal rázúdítanék amint belèp az irodám ajtaján, de tudom, hogy nem tehetem meg. Első sorban azért mert már túl tette magát rajtam ahogy az ábra is mutatja. Másod sorban meg magam miatt. Nagyon is szeretnèm tudni a kèrdèseimre a választ de tudom azt, hogy fájni fog minden egyes szava amit kiejt a száján.

Halk kopogás húz vissza a való világban. Egy halk sóhajt eresztek ki ajkaim közül mielőtt belépnének az irodámba.

Hannah olyan,mint a legutolsó találkozásunkkor. Tökéletes smink, tökéletes haj és tökéletes öltözék. Amint végignéztem rajta tekintetem Harryre vándorol aki szintén engem néz. Tekintetébe megdöbbenést és szégyent látok csillogni ahogy rádöbben, hogy ki is vagyok.

Mint mindenki 3 év alatt ő is megváltozott. Haja válláig ér, arca borostás és stílusa is igen csak megváltozott. Mielőtt feltűnne,hogy tekintetem igen sokáig legeltetem Harryn inkább Hannahra nézek. Aki azonnal megszólal:

-Mia, ő lenne a vőlegényem Harry-ugyan olyan nagy büszkeséggel mondja,mint tegnap.

-Örvendek-biccentett Harry. Nos a modora is igen csak megváltozott.

-Úgy szintén-szólaltam meg.-Szóval akkor ma elmegyünk 2 tengerparti részhez. Ha valami nem tetszik nektek akkor kérlek jelezzétek-néztem rájuk. Mind a ketten bólintanak.-Rendben, akkor induljunk.

Ők ketten elindulnak ki az irodámból, én még elvettem pár papírt amire tudom, hogy szükségem lesz. Még oda szóltam Melissának, hogy elmentem és az ifjú pár után indulok.

Első utunk a Dover tengerpart egy eldugottabb helyére vezet. Már jó pár esküvőt szerveztem itt,szerintem nekik is tetszeni fog.

 Amikor oda érünk egy jól ismert arc fogad minket. Derek aki mindig segít nekem az itt szervezett esküvőkben,és egyben jó barátom is.

-Szia-köszöntöttem egy puszival.

-Sziasztok-viszonozta köszönésünk,amikor tekintetét Harryre vezette és rájött hogy ő valaha az én Harrym volt megfeszült. Oda hajoltam a fülében és csak annyit mondtam:

-Nem mondj semmit,kérlek!-bólintással jelezte,hogy megértette amit mondtam.

-Na hogy tetszik?-fordultam Hannahhoz.

-Ez valami gyönyörű.-ámuldozott.-Neked tetszik baby?-fordult Harryhez.

-Aha. Igen.-mormogta Harry. Mintha leszarná az egészet. Vajon valóban így van?

-Rendben. Derek egy kicsit körbevezet titeket addig én elintézek egy telefon hívást. Hannah bólintott,majd megfogta Harry kezét és elindultak Derek után.

Előhalásztam a táskámból a telefonom és tárcsáztam anyukám számát. Második csörgésre fel is vette.

-Szia, kicsim. Mit csinálsz?

-Most értünk ide. Mit csinál Sophie? Aludt?

-Igen, most kelt fel. Louissal beszél telefonon.-hallatszott anya hangján hogy félve mondja ki ezt a mondatot tartva a reakciómtól. Dehát normális nem hogy a kislányom beszél a keresztapjával!? Nem is értem.

-Louis hívta őt?-közben Hannahék felé nézek, hogy véletlenül  se hallják meg amit mondok.

-Igen. Láttad volna Sophie boldog arcát amikor megmondtam, hogy Louis keresi.

-Biztos hiányzik már neki.-sóhajtottam.

-Igen,biztosan.-helyeselt anyu.

-Te is tudod, hogy nincs amit csináljak.

-Te meg azt tudod kicsim, hogy mindig van amit csinálni.-na igen és itt akarta elkezdi a tipikus szülői monológot.

-Rendben, beszélünk később. Puszi.-raktam le a telefont.

Pontosan tudja anyu, hogy nem volt választásom. Miután Harry elhagyott és megtudtam, hogy terhes vagyok eldöntöttem, hogy nem akarom, hogy a lányomnak ilyen apja legyen. Eddig simán ment minden. De Darcy most van abban a kórban, hogy kezd kérdezősködni az apjáról. Fogalmam sincs mi lenne a jó megoldás vagy mit kéne neki mondanom.

Mielőtt tovább agyaltam volna ezen vissza mentem a többiekhez.

Észre vettem, hogy Harry nagyon mérges valami oknál fogva. Vajon mi lehet az? És miért érdekel ez engem ennyire?

-Na, hogy tetszik?-kérdeztem.

-Ez valami csodálatos!-ámuldozott Hannah-Neked, hogy tetszik szívem?-fordult Harryhez.

-Ha neked tetszik nekem is.-egyszerű de nagyszerű válasz. Mit is várhatnák el Harry Stylestól?

-Szerintem nem is kell megnéznünk a másik részt. Én itt akarom az esküvőt.-jelentette ki Hannah.

-Rendben. Akkor már csak a pontos időpontot kell megbeszélnünk és kezdhetünk is mindent szervezni.-eresztettem feléjük egy mosolyt,ami szerintem jobban hasonlított valami vicsorgás féléhez, mint egy mosolyhoz.

-Augusztus 15.-ét szeretnénk.

-Derek?-néztem rá-van akkor szabad időpont?

-Pillanat és nézem.-kezdte el lapozgatni a noteszát.-Igen van.

-Akkor ezt is megbeszéltük. Hannah szükségem lesz egy e-mail címre és akkor elküldök pár vázlatot esküvői meghívókról. Jó lesz úgy?

-Igen!-bólintott.

-Rendben. Akkor mehetünk.

-Menjetek,mindjárt megyek utánatok.-szólalt meg szerintem ma, harmadszorra Harry. Ez az,a végén csak rekordot dönt.

Derek és Hannah elindultak én is indultam volna csak egy szúró pillantást éreztem magamon. Meg se lepődtem amikor balra pillantottam, és Harry zöld tekintetével talalkoztam. Megráztam a fejem és elindultam én is. Két lépést tehettem meg amikor egy szorító kéz csavarodott a sajátomra és visszahúzott.

-Miért nem mondtad el?-szólalt meg mérgesen Harry.

-Engedd el a kezem te őrült.-téptem ki a kezem szorításából.-Mégis mi a fenéről beszélsz?

-Arról, hogy van egy lányod!

Amikor ezt kiejtette azt hittem azon nyomban elájulok. Egyből kérdések százai kezdtek keringeni a fejemben. Hogy mégis honnan tudja? Vajon azt is tudja, hogy az ő lánya? Most neki kéne állnom magyarázkodni neki? De mégis miért? Tudtam, hogy meg fogja tudni de reméltem hogy még nyerek egy kis időt. De mégis mennyi idő kell arra, hogy valakinek elmondd, hogy van egy gyereked tőle csak nem tudtad elmondani mert ott hagyott az oltárnál? Cseszd meg Harry.