2017. június 29., csütörtök

3.rész

Sziasztok!
 Hosszú kihagyás után meghoztam az új részt. Remélem tetszik nektek.
Köszönöm az elöző részhez érkező kommenteket! Nagyon jól estek! 
Kommenteljetek,iratkozzatok fel! Lépjetek be a facebook csoportba is. :)
Jó olvasást!
Mia

Idegesen járkálok fel-alà az irodámban. Percek választanak el attól, hogy 3 év után újra lássam Harryt. Rengetek kèrdés kering a fejemben amit azonnal rázúdítanék amint belèp az irodám ajtaján, de tudom, hogy nem tehetem meg. Első sorban azért mert már túl tette magát rajtam ahogy az ábra is mutatja. Másod sorban meg magam miatt. Nagyon is szeretnèm tudni a kèrdèseimre a választ de tudom azt, hogy fájni fog minden egyes szava amit kiejt a száján.
Halk kopogás húz vissza a való világban. Egy halk sóhajt eresztek ki ajkaim közül mielőtt belépnének az irodámba.
Hannah olyan,mint a legutolsó találkozásunkkor. Tökéletes smink, tökéletes haj és tökéletes öltözék. Amint végignéztem rajta tekintetem Harryre vándorol aki szintén engem néz. Tekintetébe megdöbbenést és szégyent látok csillogni ahogy rádöbben, hogy ki is vagyok.
Mint mindenki 3 év alatt ő is megváltozott. Haja válláig ér, arca borostás és stílusa is igen csak megváltozott. Mielőtt feltűnne,hogy tekintetem igen sokáig legeltetem Harryn inkább Hannahra nézek. Aki azonnal megszólal:
-Mia, ő lenne a vőlegényem Harry-ugyan olyan nagy büszkeséggel mondja,mint tegnap.
-Örvendek-biccentett Harry. Nos a modora is igen csak megváltozott.
-Úgy szintén-szólaltam meg.-Szóval akkor ma elmegyünk 2 tengerparti részhez. Ha valami nem tetszik nektek akkor kérlek jelezzétek-néztem rájuk. Mind a ketten bólintanak.-Rendben, akkor induljunk.
Ők ketten elindulnak ki az irodámból, én még elvettem pár papírt amire tudom, hogy szükségem lesz. Még oda szóltam Melissának, hogy elmentem és az ifjú pár után indulok.
Első utunk a Dover tengerpart egy eldugottabb helyére vezet. Már jó pár esküvőt szerveztem itt,szerintem nekik is tetszeni fog.
 Amikor oda érünk egy jól ismert arc fogad minket. Derek aki mindig segít nekem az itt szervezett esküvőkben,és egyben jó barátom is.
-Szia-köszöntöttem egy puszival.
-Sziasztok-viszonozta köszönésünk,amikor tekintetét Harryre vezette és rájött hogy ő valaha az én Harrym volt megfeszült. Oda hajoltam a fülében és csak annyit mondtam:
-Nem mondj semmit,kérlek!-bólintással jelezte,hogy megértette amit mondtam.
-Na hogy tetszik?-fordultam Hannahhoz.
-Ez valami gyönyörű.-ámuldozott.-Neked tetszik baby?-fordult Harryhez.
-Aha. Igen.-mormogta Harry. Mintha leszarná az egészet. Vajon valóban így van?
-Rendben. Derek egy kicsit körbevezet titeket addig én elintézek egy telefon hívást. Hannah bólintott,majd megfogta Harry kezét és elindultak Derek után.
Előhalásztam a táskámból a telefonom és tárcsáztam anyukám számát. Második csörgésre fel is vette.
-Szia, kicsim. Mit csinálsz?
-Most értünk ide. Mit csinál Sophie? Aludt?
-Igen, most kelt fel. Louissal beszél telefonon.-hallatszott anya hangján hogy félve mondja ki ezt a mondatot tartva a reakciómtól. Dehát normális nem hogy a kislányom beszél a keresztapjával!? Nem is értem.
-Louis hívta őt?-közben Hannahék felé nézek, hogy véletlenül  se hallják meg amit mondok.
-Igen. Láttad volna Sophie boldog arcát amikor megmondtam, hogy Louis keresi.
-Biztos hiányzik már neki.-sóhajtottam.
-Igen,biztosan.-helyeselt anyu.
-Te is tudod, hogy nincs amit csináljak.
-Te meg azt tudod kicsim, hogy mindig van amit csinálni.-na igen és itt akarta elkezdi a tipikus szülői monológot.
-Rendben, beszélünk később. Puszi.-raktam le a telefont.
Pontosan tudja anyu, hogy nem volt választásom. Miután Harry elhagyott és megtudtam, hogy terhes vagyok eldöntöttem, hogy nem akarom, hogy a lányomnak ilyen apja legyen. Eddig simán ment minden. De Darcy most van abban a kórban, hogy kezd kérdezősködni az apjáról. Fogalmam sincs mi lenne a jó megoldás vagy mit kéne neki mondanom.
Mielőtt tovább agyaltam volna ezen vissza mentem a többiekhez.
Észre vettem, hogy Harry nagyon mérges valami oknál fogva. Vajon mi lehet az? És miért érdekel ez engem ennyire?
-Na, hogy tetszik?-kérdeztem.
-Ez valami csodálatos!-ámuldozott Hannah-Neked, hogy tetszik szívem?-fordult Harryhez.
-Ha neked tetszik nekem is.-egyszerű de nagyszerű válasz. Mit is várhatnák el Harry Stylestól?
-Szerintem nem is kell megnéznünk a másik részt. Én itt akarom az esküvőt.-jelentette ki Hannah.
-Rendben. Akkor már csak a pontos időpontot kell megbeszélnünk és kezdhetünk is mindent szervezni.-eresztettem feléjük egy mosolyt,ami szerintem jobban hasonlított valami vicsorgás féléhez, mint egy mosolyhoz.
-Augusztus 15.-ét szeretnénk.
-Derek?-néztem rá-van akkor szabad időpont?
-Pillanat és nézem.-kezdte el lapozgatni a noteszát.-Igen van.
-Akkor ezt is megbeszéltük. Hannah szükségem lesz egy e-mail címre és akkor elküldök pár vázlatot esküvői meghívókról. Jó lesz úgy?
-Igen!-bólintott.

-Rendben. Akkor mehetünk.
-Menjetek,mindjárt megyek utánatok.-szólalt meg szerintem ma, harmadszorra Harry. Ez az,a végén csak rekordot dönt.
Derek és Hannah elindultak én is indultam volna csak egy szúró pillantást éreztem magamon. Meg se lepődtem amikor balra pillantottam, és Harry zöld tekintetével talalkoztam. Megráztam a fejem és elindultam én is. Két lépést tehettem meg amikor egy szorító kéz csavarodott a sajátomra és visszahúzott.
-Miért nem mondtad el?-szólalt meg mérgesen Harry.
-Engedd el a kezem te őrült.-téptem ki a kezem szorításából.-Mégis mi a fenéről beszélsz?
-Arról, hogy van egy lányod!
Amikor ezt kiejtette azt hittem azon nyomban elájulok. Egyből kérdések százai kezdtek keringeni a fejemben. Hogy mégis honnan tudja? Vajon azt is tudja, hogy az ő lánya? Most neki kéne állnom magyarázkodni neki? De mégis miért? Tudtam, hogy meg fogja tudni de reméltem hogy még nyerek egy kis időt. De mégis mennyi idő kell arra, hogy valakinek elmondd, hogy van egy gyereked tőle csak nem tudtad elmondani mert ott hagyott az oltárnál? Cseszd meg Harry.

2015. október 18., vasárnap

2.rész




Sziasztok! <3
Meghoztam az új részt! Remélem tetszik nektek!
Kinek, hogy telik a suli? Nekem még elég jól! Mindenkinek kitartás!<3
Ebbe a részbe nagyon sok bárbeszéd lett! Remélem nem baj! :)
Kommenteljetek, iratkozzatok! Lépjetek be a facebook csopiba!
Jó olvasást! Puszi, ~Bethany xoxo

Mia

Meredten bámulom a jegyzeteimet. Próbálom felfogni amit Hannah mondott! Mi van akkor, ha egy más Harryről beszél? Biztos nem csak egy van a világon.-Ugyan már Mia! Ennek mennyi az esélye?-szólalt meg az a bizonyos belső hang. Engem ezelőtt három évvel ott hagy az oltárnál most meg feleségül vesz valaki mást? Valakit aki nem én vagyok.
-Haho, itt vagy?-legyezte meg kezét előttem Hannah.
-Öhh...igen persze!-ráztam meg a fejem!-Bocsáss meg egy percre!-álltam fel és kijöttem az irodámból! Odamegyek Melissa asztalához és a vele szembeni széken helyet foglalok. Arcomat kezeimbe temetem és szaggatottan fújom ki a levegőt.
-Mi a baj?-tette félre a mappáját Melissa.
-Inkább ki!-néztem rá.
-Akkor ki?-mosolygott halványan.
-Harry!-dőltem hátra a székben.
-Mi lenne ha nem kéne mindent kiszednem belőled?-mérgelődött.
-Hannah vőlegénye...Harry!-ennyi kellet nekem és kitört belőlem a sírás.
-Hé baby-jött oda hozzám Melissa-Semmi baj oké? Ne foglalkozz vele! Nem érdemli meg a könnyeidet! Meg amúgy koncentrálj arra, hogy ott van neked Sophi.-mosolygott.
-Igazad van! Ott van nekem Ő!-töröltem meg a szemem.
-Szedd rendbe magad aztán menj vissza és csinálj egy tökéletes esküvőt Harrytől függetlenül!
-Rendben!-álltam fel.-Köszönöm, hogy itt vagy nekem!-öleltem meg szorosan barátnőmet.
-Ez természetes! Na menj!-irányított a fürdő felé. Cipőm sarkának halk mégis erőteljes kopogása hallatszik ahogy végig megyek a folyosón amely fürdőhöz vezet. Tükör elé állok és végig nézek magamon. Egy fizikailag normális felnőtt nő vagyok. Viszont lelkileg annál gyengébb de muszáj erősnek maradnom, hisz ott van nekem Sophi. Miatta erősnek kell maradnom!
Letörlöm a sminkem elkenődött részét, megmosom a kezem, megszárítom és megyek is vissza a irodámba.
-Mia anyukád keresett!-szólított meg Melissa.
-Rendben visszahívom!-nyitottam be az irodába-Bocsánat, csak egy kicsit rosszul lettem!-ültem le.
-Semmi baj! Nos akkor még mit kell megbeszélnünk?-mosolygott.
-Egyelőre semmit! Ugye az esküvőt 2 hónap múlva szeretnétek?-kérdeztem.
-Igen.-bólintott.
-Rendben. Akkor ha lehet a pároddal, holnap gyertek vissza és elmegyünk 2 tengerparti részhez ahol többnyire ajánlom a tengerparti esküvőket!-mondtam.
-Rendben.-állt fel.
-Akkor 3 óra körül várlak titeket.-álltam fel és kikísértem.
-Akkor holnap.-hagyta el az irodám. 
Ez hosszú lesz-gondoltam magamba majd kezembe vettem a telefonom és hívtam is anyát. 
-Szia kicsim! Hogy-hogy nem vagy itthon?-tette fel a kérdést anya.
-Be kellett jönnöm.-sóhajtottam-de már hamarosan megyek is haza! Vigyek valamit?-nyitottam fel a laptopom.
-Nem kell bevásároltunk. Akkor várunk haza! Szia-tette le a telefont. Még elintéztem pár telefont az esküvővel kapcsolatban majd betettem a táskámba a laptopom és már indultam is.
-Melissa én megyek haza!-tettem le az asztalára Hannah-ék mappáját.
-Rendben. Akkor holnap találkozunk! Puszilom Sophit!-mosolygott
-Átadom!-indultam ki. Lassan megyek le az épület előtti lépcsőn nem szeretnék itt mindenki előtt egy hatalmasat esni. Beülök az autóba és indulok haza. Fél úton megszólal a telefonom. Louis. Vajon mit akarhat? Megnyomom a fogadás gombot és Louis hangja tölti be az autót.
-Szia Mia.-köszön.
-Szia Louis.-álltam meg a piros lámpánál
-Hogy vagytok?-hogy utálom amikor nem mondja el a valódi okát amiért hívott.
-Jól vagyunk Louis! És most azt mond, hogy mi a valódi ok amiért hívtál!-jelentettem ki.
-Nem hívhatlak csak úgy fel?-csodálkozott.
-De igen Lou!-sóhajtottam-Bocsánat. Csak ma szörnyű napom volt.-indultam el.
-Mi történt?-érdeklődött.
-Én szervezem Hannah és Harry esküvőjét!
-Hogy mi van!?-sikított(?)
-Komolyan Louis sokszor elgondolkozok, hogy lány vagy vagy fiú!-nevettem.
-Haha nagyon vicces Mia.-nem láttam de biztosra tudom, hogy most kinyújtotta a nyelvét.-Viccet félre téve! Nem vállalhatod el!-komolyodott meg a hangja.
-Tudom Louis! De hát annyira akaratos ez a Hannah!-parkoltam le.
-Nekem ne is mondd!-sóhajtott.
-Jól érzem, hogy nem bírod?-nevettem.
-Nem az, hogy nem bírom! Csak, néha annyira idegesítő!-muszáj volt elnevetnem magam hisz Louis annyira aranyosan mondta!
-Hiányzol a csapatból Mia, és hiányzik a keresztlányom is!-mondta halkan.
-Ti is hiányoztok!-sóhajtottam-Viszont ennek így kellett lennie!-biztosítottam.
-Nem nem kellett volna! Harry egy hülye f@sz amiért ezt csinálta veled!-emelte meg egy picit a hangját-Meg amúgy is! Neki is hiányzol!-halkult el. 
-Persze gondolom mennyire!-néztem ki az autóm ablakán.
-Ráfog jönni a titkodra-váltott témát Louis.
-Tudom!-idegeskedtem-Louis majd beszélünk! Most értem haza! Szia vigyázz magadra!
-Szia Mia. Puszilom a keresztlányom-mondta boldogan.
-Átadom.-raktam le a telefont. Elvettem a táskám,kiszálltam, bezártam az autót és elindultam be. 
-Szia Tom!-köszöntem a portásnak és megnyomtam a lift gombját.
-Szia Mia! Milyen napod volt?-érdeklődött kedvesen.
-Fárasztó neked?
-Mozgalmas-mosolygott-Legyem szép estéd!-biccentett a lift felé jelezve, hogy megérkezett.
-Neked is Tom!-szálltam be. A 3. emeleten kiszálltam majd végig mentem a folyosón egészen addig az ajtóig amin azt írta "Mia Moore,, benyitottam, levettem a cipőm és be mentem a tágas nappaliba.
-Megjöttem-mosolygok az ott ülőkre.
-Anya-futott hozzám kislányom Sophi.
-Szia hercegnőm.-vettem fel és össze vissza puszilgattam.
-Elég mami.-nevetett és eltakarta az  arcát. 
-Milyen napod volt drágám?-érdeklődött anyukám.
-Fárasztó!-tettem le Sophiat.
-Mami, mami-ugrándozott előttem kislányom-nézd mit kaptam a nagyitól!-mutatott a kezében tartott lufira amin nagy betűvel írta, hogy "Hercegnő".
-Teljesen elkényezteted.-vettem az ölembe Sophit.
-Dehogy is!-nevetett anyukám-Viszont akkor én már megyek is!-állt fel anyu-Sziasztok drágáim.-puszilt meg minket anya. 
-Szia!-köszöntünk egyszerre Sophival. Amint anya kilépett kislányom egy nagyot ásított.
-Valaki nagyon álmos itt-mosolyogtam.
-Én nem.-rázta meg a kicsi fejét.
-Igen persze! Na gyere megfürdetlek!-vittem fel a fürdőbe. Miután Sophit megfürdettem befektettem az ágyába majd lementem csinálni neki a szokásos esti kakaóját. Amire felértem Sophi már fél álomba volt ezzel megúsztam az esti mesét.
-Szép álmokat hercegnőm-pusziltam homlokon, a kakaóját leraktam a kis szekrényére.
-Jóét mami.-suttogta majd szorosan magához ölelte plüss maciját.

2015. szeptember 3., csütörtök

1. rész




Sziasztok Köszönöm az elöző részhez érkező kommenteket! 
Nagyon jól estek! Csináltam egy Facebook csoportot is!
Aki akar az lépjen be! Ott információkat kaptok, mint a két blogommal
kapcsolatban! Szeretettel várok mindenkit https://www.facebook.com/groups/
Jó olvasást! Iratkozzatok és hagyjatok magatok után nyomot!
Puszi, ~Bethany xoxo
Mia


Bármennyire is ez volt minden álmom, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz! Tudtam, hogy az esküvő szervezők élete fárasztó, de hogy ennyire! A nap 24 órájában esküvőket szervezek! Szerveztem már tengerparti esküvőt még Los Angelesben is! Mint London egyik legsikeresebb esküvő szervezője alig van időm magamra, barátaimra és családomra!
Viszont tudom hogy én vállalom túl magam mindig! Egyszerűen nem tudok itthon ülni, mert akkor csak a 3 évvel ezelőtti saját esküvőmön jár az agyam! Hogy mit ronthattam el!? Pedig minden annyira tökéletes volt! Minden időmet azzal töltöttem, hogy tökéletessé varázsoljam a mi nagy napunkat! Azt a napot amely egy dolog miatt tönkre ment! És ez nem egy olyan dolog, hogy rossz virágot küldtek vagy nem olyan a díszítés amilyent én szerettem volna! Hanem ennél sokkal fájóbb! Az a személy akiről úgy gondoltam letudnám élni vele az életem, az nem jött el! Pedig megígérte nekem azelőtti nap hogy soha nem hagy el!

    *Visszaemlékezés*

Mosolyogva figyeltem az előttem álló férfit akihez a holnapi nap hozzá készülök menni!
-Figyel baby nekem mindegy hogy mit csinálsz amíg az ott lent-mutattam oda- a gatyádban marad!-vigyorogtam pimaszul! Harry elnevette magát, aminek köszönhetően látszottak a göndröcskéi amelyek kisfiússá varázsolják őt.
Szerintem ő maga sem hitte el, hogy ilyent mondok, de még én sem! A kapcsolatunkban a pimasz, perverz szerep neki jutott és nem nekem! De azért alkalomadtán én is meg engedek pár ilyen jellegű mondatot magamnak. Harry közel hajolt majd ajkait enyéimre illesztette. Kezeimet végig vezettem kidolgozott felsőtestén. Egyik kezem megállapodott tarkóján míg a másikat a hajába vezettem, ezzel is közelebb vonva magamhoz. Addig az ő kezei csípőmet ölelték körbe. Levegő hiánya miatt váltunk el egymástól.
-Holnap végre az enyém leszel-nézett mélyen a szemembe.
-Eddig is csak a tiéd voltam!-mosolyogtam. Harry egy újabb csókot hintett ajkaimra.-Ígérj meg nekem valamit Harry-simítottam ki egy haj tincset a arcából.
-Bármit!
-Ígérd meg, hogy soha nem hagysz el-hunytam le a szemem. Hiába mondta el számtalanszor, hogy szeret egyszerűen féltem a válaszától.
-Mia nézz rám-kérte halkan. Kérésére kinyitottam a szemem és belenéztem gyönyörű smaragd zöld szemeibe amelyekbe már számtalanszor elvesztem-Soha nem foglak elhagyni! Ígérem neked, hogy mindig melletted leszek!-suttogta halkan. Elmosolyodtam válaszán majd derekát átölelve nyak hajlatába hajtottam a fejem és mélyen szívtam be jellegzetes mámorító illatát.
-Hé bodri! Lesz még időd eleget ölelgetni a hátra lévő életedben! Most viszont hadd pihenje ki a tegnapi leánybúcsúját és te is menj szépen a legénybúcsúdra!-utasított Melissa minket az ablakból. Hitetlenkedve néztem barátnőmre aki most sikeresen elrontotta a romantikus pillanatunkat.
-Szeretlek-csókolt meg Harry. De most valahogy olyan szenvedéllyel, mint még soha. Mintha ez lenne az utolsó.
-Én is szeretlek-suttogtam ajkaira. Harry elengedte derekam majd egy utolsó puszit adott homlokomra, megfordultam kinyitottam az ajtót. Még vissza néztem Harryre aki pont akkor készült kilépni a kapun. Elmosolyodtam majd beléptem a lakásba.

       *Visszaemlékezés vége*

Ez lennék én! Mia Angel Moore egy lelkileg összetört, munka mániás nő. Mint London egyik legsikeresebb esküvő szervezője, ritkán van olyan alkalmam, hogy a nap 24 órájában ne csinálja semmit! Azonban a mai nap ilyennek ígérkezik számításaim szerint!

***

Épp a kanapén ülök és egy romantikusnak nem épp nevezhető filmet nézek, amikor megcsörren az asztalon lévő telefonom a barátnőm neve villog aki egyben az asszisztensem is.
-Szia Mia! Tudom, hogy ma szabad napod van de egy ügyfél téged keres-hadarta a telefonba.
-Nem hiszem el, hogy egy szabad napom sem lehet-sóhajtottam-Oké. Hamarosan ott vagyok-tettem le a telefont. Sóhajtva álltam fel a kanapéról és indultam a szobámba, hogy lecseréljem a kényelmes itthoni ruházatom a szokásos "tökéletes" megjelenésemre.
Miután végeztem, elvettem a Range Roverem kulcsát bezártam az ajtót majd sietősre vettem a tempóm. Szerencsére olyan 15 percnyi az út autóval az irodáig de ha nem kapok nagy forgalmat akkor az lehet még 10 perc is. Amikor leparkoltam a szokásos helyemre, kiszálltam a kocsiból majd azt gondosan bezárva, elindultam a hatalmas épületbe. Felérve a 15. emeletre végig mentem a folyosón amely az irodámhoz vezetett. 
-Mia annyira sajnálom, hogy be kellet rángassalak de az a hölgy-bökött a fejével a széken ülő hölgy felé-mindenféleképpen téged akar az esküvője megszervezésére-hadarta.
-Vegyél levegőt is Melissa-nevettem halkan-Semmi baj-adtam egy puszit az arcára majd tovább álltam, hogy köszöntsem az új kliensem.
-Jó napot! Mia Moore vagyok-nyújtottam a kezem.
-Hannah Smith-fogadta el a kezem.
-Jöjjön velem az irodámba ott mindent megbeszélünk-nyitottam az ajtót.
-Elnézést kérek, hogy be kellett jönnie a szabad napján de mindenféleképpen a legjobb szervezőt szeretném-ült le a velem szembeni székre.
-Értem-bólintottam-Szóval mi az elképzelése?-vettem a kezembe a jegyzet füzetem meg egy tollat. 
A szokásos habos babos esküvő. Minden fehér és arany színű legyen. Minden csillogjon. Legyen jég szobor. Legyen minden virág fehér! Az ételek különlegesek legyenek! Meg persze az el nem maradhatatlan  tengerparti esküvő
-Rendben! Nos mivel azt is rám bízta hogy milyen legyen a meghívó ezért már csak annyit kérdeznék, hogy hogy hívják a párját?-emeltem fel a fejem a jegyzeteimből. Hannah elmosolyodott majd büszkén megszólalt:
-Harold Edward Styles...

2015. augusztus 21., péntek

Prológus

                                                                         
                                Sziasztok! :3 Megint egy új bloggal jelentkezem! :) Remélem ez is tetszeni fog nektek! Első rész akkor lesz ha lesz rá igény! Tehát kommentben vagy akár chatben mondja meg akinek tetszik és folytatást akar!
Puszi, ~Bethany :*          



Idegesen toporogtam a tükör előtt, tekintetem végigvezettem tükörképemen. Egyben volt csodálatos és furcsa a látvány. Vékonyka testem most egy csodaszép hófehér ruha takarta. Az enyhén göndör hajam most hatalmas loknikba hullik a vállamra. A sminkem hatásos mégis visszafogott, kedves  barátnőm Melissa jóvoltából. Ahogy néztem magam a tükörben apró mégis sokat jelentő emlékek jutottak eszembe, köztük az is amikor megismerkedtem a Nagy Ővel, akihez most hozzá készülök menni.

       *Visszaemlékezés*

Belépek a Starbucks ajtaján, ahol halk csilingelés adja tudtára az ott dolgozóknak, hogy új vevő van a láthatáron. Odasétálok a pulthoz ahol a jól ismert szőke hajú barátnőmet látom meg sürög forogni
-Szia Melissa-foglaltam helyet egy széken.
-Szia Mia-küldött felém egy puszit-Egy pillanat és hozom a szokásosat-mosolygott.
-Köszönöm-mosolyogtam hálásan-Addig kimegyek a mosdóba-álltam fel.
Végigmentem az asztalok közt, majd amikor tértem volna be a folyosóra amely a mosdókhoz vezet, egy kemény mellkasba ütköztem. A hirtelen jött ütközéstől a földre estem. Amikor felnéztem, hogy megnézzem kibe ütköztem egy aggódó smaragd zöld szem párral néztem farkas szemet
-Ne haragudj-kért bocsánatot és kezét nyújtotta hogy felsegítsen.
-Semmi baj-fogadtam el a kezét.
-Had mutatkozzam be!-mosolygott~Harry! Harry Styles!-nyújtotta újra a kezét.
-Mia Moore-fogadtam újra el a kezét mosolyogva.

       *Visszaemlékezés vége*

Mosoly kúszott ajkaimra a kellemes emlék hatására. Valószínűleg tovább elmélkednék hogyha Melissa és Louis nem rontottak volna be hozzám. A tükörben találkozott tekintetem Melissa aggódó tekintetével.
-Mi történt?-fordultak feléjük.
-Harry nem jön el-hajtotta le a fejét Louis.
Ahogy kiejtette a szavakat ajkain a könnyeim utat törtek maguknak és megállíthatatlanul folytak végig arcomon miközben azt az egy mondatot ismételgettem hogy:
,, Megígérted nekem Harry Styles, hogy soha nem hagysz el!"

***

Könny áztatta arccal, csapzott hajjal ébredek fel álmomból amelyet majdnem minden éjjel újra élek. Azt a napot amikor ott hagyott az oltárnál és egyben tönkretette az életemet Harry Styles...