2.rész

Sziasztok! <3

Meghoztam az új részt! Remélem tetszik nektek!

Kinek, hogy telik a suli? Nekem még elég jól! Mindenkinek kitartás!<3
Ebbe a részbe nagyon sok bárbeszéd lett! Remélem nem baj! :)

Kommenteljetek, iratkozzatok! Lépjetek be a facebook csopiba!

Jó olvasást! Puszi, ~Bethany xoxo

Mia

Meredten bámulom a jegyzeteimet. Próbálom felfogni amit Hannah mondott! Mi van akkor, ha egy más Harryről beszél? Biztos nem csak egy van a világon.-Ugyan már Mia! Ennek mennyi az esélye?-szólalt meg az a bizonyos belső hang. Engem ezelőtt három évvel ott hagy az oltárnál most meg feleségül vesz valaki mást? Valakit aki nem én vagyok.

-Haho, itt vagy?-legyezte meg kezét előttem Hannah.

-Öhh...igen persze!-ráztam meg a fejem!-Bocsáss meg egy percre!-álltam fel és kijöttem az irodámból! Odamegyek Melissa asztalához és a vele szembeni széken helyet foglalok. Arcomat kezeimbe temetem és szaggatottan fújom ki a levegőt.

-Mi a baj?-tette félre a mappáját Melissa.

-Inkább ki!-néztem rá.

-Akkor ki?-mosolygott halványan.

-Harry!-dőltem hátra a székben.

-Mi lenne ha nem kéne mindent kiszednem belőled?-mérgelődött.

-Hannah vőlegénye...Harry!-ennyi kellet nekem és kitört belőlem a sírás.

-Hé baby-jött oda hozzám Melissa-Semmi baj oké? Ne foglalkozz vele! Nem érdemli meg a könnyeidet! Meg amúgy koncentrálj arra, hogy ott van neked Sophi.-mosolygott.

-Igazad van! Ott van nekem Ő!-töröltem meg a szemem.

-Szedd rendbe magad aztán menj vissza és csinálj egy tökéletes esküvőt Harrytől függetlenül!

-Rendben!-álltam fel.-Köszönöm, hogy itt vagy nekem!-öleltem meg szorosan barátnőmet.

-Ez természetes! Na menj!-irányított a fürdő felé. Cipőm sarkának halk mégis erőteljes kopogása hallatszik ahogy végig megyek a folyosón amely fürdőhöz vezet. Tükör elé állok és végig nézek magamon. Egy fizikailag normális felnőtt nő vagyok. Viszont lelkileg annál gyengébb de muszáj erősnek maradnom, hisz ott van nekem Sophi. Miatta erősnek kell maradnom!

Letörlöm a sminkem elkenődött részét, megmosom a kezem, megszárítom és megyek is vissza a irodámba.

-Mia anyukád keresett!-szólított meg Melissa.

-Rendben visszahívom!-nyitottam be az irodába-Bocsánat, csak egy kicsit rosszul lettem!-ültem le.

-Semmi baj! Nos akkor még mit kell megbeszélnünk?-mosolygott.

-Egyelőre semmit! Ugye az esküvőt 2 hónap múlva szeretnétek?-kérdeztem.

-Igen.-bólintott.

-Rendben. Akkor ha lehet a pároddal, holnap gyertek vissza és elmegyünk 2 tengerparti részhez ahol többnyire ajánlom a tengerparti esküvőket!-mondtam.

-Rendben.-állt fel.

-Akkor 3 óra körül várlak titeket.-álltam fel és kikísértem.

-Akkor holnap.-hagyta el az irodám. 

Ez hosszú lesz-gondoltam magamba majd kezembe vettem a telefonom és hívtam is anyát. 

-Szia kicsim! Hogy-hogy nem vagy itthon?-tette fel a kérdést anya.

-Be kellett jönnöm.-sóhajtottam-de már hamarosan megyek is haza! Vigyek valamit?-nyitottam fel a laptopom.

-Nem kell bevásároltunk. Akkor várunk haza! Szia-tette le a telefont. Még elintéztem pár telefont az esküvővel kapcsolatban majd betettem a táskámba a laptopom és már indultam is.

-Melissa én megyek haza!-tettem le az asztalára Hannah-ék mappáját.

-Rendben. Akkor holnap találkozunk! Puszilom Sophit!-mosolygott

-Átadom!-indultam ki. Lassan megyek le az épület előtti lépcsőn nem szeretnék itt mindenki előtt egy hatalmasat esni. Beülök az autóba és indulok haza. Fél úton megszólal a telefonom. Louis. Vajon mit akarhat? Megnyomom a fogadás gombot és Louis hangja tölti be az autót.

-Szia Mia.-köszön.

-Szia Louis.-álltam meg a piros lámpánál

-Hogy vagytok?-hogy utálom amikor nem mondja el a valódi okát amiért hívott.

-Jól vagyunk Louis! És most azt mond, hogy mi a valódi ok amiért hívtál!-jelentettem ki.

-Nem hívhatlak csak úgy fel?-csodálkozott.

-De igen Lou!-sóhajtottam-Bocsánat. Csak ma szörnyű napom volt.-indultam el.

-Mi történt?-érdeklődött.

-Én szervezem Hannah és Harry esküvőjét!

-Hogy mi van!?-sikított(?)

-Komolyan Louis sokszor elgondolkozok, hogy lány vagy vagy fiú!-nevettem.

-Haha nagyon vicces Mia.-nem láttam de biztosra tudom, hogy most kinyújtotta a nyelvét.-Viccet félre téve! Nem vállalhatod el!-komolyodott meg a hangja.

-Tudom Louis! De hát annyira akaratos ez a Hannah!-parkoltam le.

-Nekem ne is mondd!-sóhajtott.

-Jól érzem, hogy nem bírod?-nevettem.

-Nem az, hogy nem bírom! Csak, néha annyira idegesítő!-muszáj volt elnevetnem magam hisz Louis annyira aranyosan mondta!

-Hiányzol a csapatból Mia, és hiányzik a keresztlányom is!-mondta halkan.

-Ti is hiányoztok!-sóhajtottam-Viszont ennek így kellett lennie!-biztosítottam.

-Nem nem kellett volna! Harry egy hülye f@sz amiért ezt csinálta veled!-emelte meg egy picit a hangját-Meg amúgy is! Neki is hiányzol!-halkult el. 

-Persze gondolom mennyire!-néztem ki az autóm ablakán.

-Ráfog jönni a titkodra-váltott témát Louis.

-Tudom!-idegeskedtem-Louis majd beszélünk! Most értem haza! Szia vigyázz magadra!

-Szia Mia. Puszilom a keresztlányom-mondta boldogan.

-Átadom.-raktam le a telefont. Elvettem a táskám,kiszálltam, bezártam az autót és elindultam be. 

-Szia Tom!-köszöntem a portásnak és megnyomtam a lift gombját.

-Szia Mia! Milyen napod volt?-érdeklődött kedvesen.

-Fárasztó neked?

-Mozgalmas-mosolygott-Legyem szép estéd!-biccentett a lift felé jelezve, hogy megérkezett.

-Neked is Tom!-szálltam be. A 3. emeleten kiszálltam majd végig mentem a folyosón egészen addig az ajtóig amin azt írta "Mia Moore,, benyitottam, levettem a cipőm és be mentem a tágas nappaliba.

-Megjöttem-mosolygok az ott ülőkre.

-Anya-futott hozzám kislányom Sophi.

-Szia hercegnőm.-vettem fel és össze vissza puszilgattam.

-Elég mami.-nevetett és eltakarta az  arcát. 

-Milyen napod volt drágám?-érdeklődött anyukám.

-Fárasztó!-tettem le Sophiat.

-Mami, mami-ugrándozott előttem kislányom-nézd mit kaptam a nagyitól!-mutatott a kezében tartott lufira amin nagy betűvel írta, hogy "Hercegnő".

-Teljesen elkényezteted.-vettem az ölembe Sophit.

-Dehogy is!-nevetett anyukám-Viszont akkor én már megyek is!-állt fel anyu-Sziasztok drágáim.-puszilt meg minket anya. 

-Szia!-köszöntünk egyszerre Sophival. Amint anya kilépett kislányom egy nagyot ásított.

-Valaki nagyon álmos itt-mosolyogtam.

-Én nem.-rázta meg a kicsi fejét.

-Igen persze! Na gyere megfürdetlek!-vittem fel a fürdőbe. Miután Sophit megfürdettem befektettem az ágyába majd lementem csinálni neki a szokásos esti kakaóját. Amire felértem Sophi már fél álomba volt ezzel megúsztam az esti mesét.

-Szép álmokat hercegnőm-pusziltam homlokon, a kakaóját leraktam a kis szekrényére.

-Jóét mami.-suttogta majd szorosan magához ölelte plüss maciját.